Gályarab prédikátorok emléklapja
1858


5705

litográfia, papír

j. l. b.: „Nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben”; j. l. j.: „Barabás 1858.”

© Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok

1631. Selyei, Harsányi lith.


Irodalom: Gerszi – Wilhelmb 1960: 415.; Pap Lázár: A gályarabok története nem pusztán a szenvedésről szól. 2024. https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/a-galyarabok-tortenete-nem-pusztan-a-szenvedesrol-szol/ let.: 2025.08.28.


A műről

A magyarországi ellenreformáció idején, 1674-ben Pozsonyban felállított különbíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolt mintegy 700 protestáns prédikátort, és követelte „bűneik" beismerését és áttérésüket a katolikus hitre. A beidézett prédikátorok közül több mint hetven lelkészt Nápolyba hurcoltak, közülük csak harminckettő maradt életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül a holland Michiel de Ruyter holland admirálisnak sikerült 1676. február 11-én. Köztük volt két rimaszombati lelkész, Sellyei és Harsányi. Sellyei arcképét 1676-ban Konrád Mayer zürichi festő festette, és a két lelkészt együtt is lefestették. Barabás Miklós e képek alapján készítette tusrajzait, amelyeket fametszetben és litográfiában sokszorosítottak. A protestáns gályarabok kultusza mind a mai napig él. (Dr. Payer Sándor nyomán.) https://adoc.pub/18-hseg-a-hitben-galyarabok-hitvallo-seink-gylekezeti-orasza.html

Adatkiegészítés

Hibát vagy hiányzó információt észlelt? Kérjük, jelezze!