A műről
Dessewffy József (1771–1843) MTA, és a BTM Kiscell-ben levő portréinak problematikája mindmáig nyitott. Adva van három képmás, mindhárom Johann Nepomuk Ender 1820 körüli évekből származó olajminiatűrjéről másolva. (Jgyk 1010; 1873, a harmadik nem szerepel a Jgyk-ben és egyik alkotás sem szignált.) Egy ideje csendes vita zajlik, vajon Barabás Miklós vagy J. Ender festette-e a képmást, és ki ezt, ki azt fogadja el. Meggyőzően elegáns munkák, Dessewffy arca szinte apollói – neoklasszicista – szépségű, amelyet romantikus pátosz hat át. A modell keskeny arca, a gondosan elrendezett, csigás haja, a világoskéken világító erek az arcon és a kézfejen jó mestert mutatnak. A feltételezhetően magyar festő ráncbaszedett ecsetkezelését a miniatűrökön a balkéz esetlen anatómiája kíséri. Az 1845-ös Barabás Miklós másolat két évvel a politikus halála után készült, és nem kizárható, hogy egy nagyobb mű előkészülete volt, ami nem valósult meg. Az 1867-es másolat életnagyságú, különösen vonzó képmás, ez már nem a század elejének festészete, hanem a realisztikus, 60-as évekbeli csúcs-Barabások közé illeszkedő ideálportré. A mester ekkoriban készítette a Hölgyfutár jelentős vállalkozásának, a Magyar Mágnások..., a Főispánok..., és a Honpolgárok... c. albumok nagyalakú metszetsorozatainak egyes lapjait, és a festmény kvalitása meghökkentően azonos ezek előadásával. E (másolati) mű esztétikája azonos a piacra készült, népszerű szépségű lapokéval. Dessewffy keze, hosszú ujjaival, a kézhát domborodó ereivel, és a csukló kellő hajlásával tökéletes, a Mester nagyon megtanulta a kézformálás fogásait. A gróf arca hihetetlenül síma, az arcpír finoman eloszló, csigás haja súlyos, nem olyan reppenő, mint a korábbi műveken. Bicskei – aki elfogadja a képmást Barabás művének – e símaságot a fotózás hatásának tudja be, és ebben valószínüleg igaza is van. (Kat. Budapest, 2018,, 230, 14.2) Szabó Júlia Ender képének tartja, de a mű szépen illeszkedik Barabás Miklós. 1867 körüli munkáihoz. Szabó – Majoros 1992: 118, 119.
