A műről
Fáy András mint ismeretes, a pesti liberális ellenzék egyik vezető egyénisége, a reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak kiemelkedő alakja. A Szemere Páltól származó, – aki rokona és harcostársa volt – sokat idézett, mondás szerint Fáy a ,,nemzet mindenese" és a mondás jól kifejezi sokirányú, fáradhatatlan közéleti tevékenységét. Fáy számos tette közül különös jelentőséggel bírt a reformkorban a Pesti Hazai Első Takarékpénztár felállítása, amelynek ötlete tőle származott, és létrehozásán nagy energiával munkálkodott. Hasonló intézmény ekkoriban még szerte Európában is kevés volt. Az 50 éves Fáyt ábrázoló mű az 1836-ban festett portrésorozat jellegzetes darabja (Vörösmarty, Wesselényi, Teleki, Hertelendy, Bánffy, stb.) A kompozíción a figurát egy sötétzöld köpeny bő redőkkel öleli körbe, fekete, sujtásos atillát, és fekete nyakkendőt visel. A selymes ecsetkezelés Barabás Miklós ekkori, romantikus képmásain előnyösen érvényesül, Fáy megformálása is a kor kívánalmait követi, világító, merész tekintet, megnyerően férfias arc, regényesen göndörödő frizura, domború mellkas, vagys Barabás Miklós jócskán idealzálta modelljét. Egy személyes ismerős, Tóth Sándor a gombai lelkész leírása szerint: „[Fáy Afndrás] Don Juan soha sem volt, a ragya már gyermek korában elverte, vézna, gyönge testű kisded emberke volt, még a ruha is esetlenül állt rajta,” (Völgyesi 2003, 11. j.) Fáy valóságos megjelenése a Barabás féle 1845-ös litográfiáról (Jgyk 971) sejthető, ahol a politikus testtartása – ha jól megvizsgáljuk a beállítást – bizony ferdének mutatkozik. Ezt a testi hibát Barabás többé nem ábrázolta, és más mesterek sem. Jelen portrét több mint három évtized múltán, 1870-ben megismételte, mikor a takarékpénztárak tisztelettel adózva alapítójuknak, sorra rendelték meg arcképét. Ezek a század második felében, szerte az országban elterjedtek, és az intézmény mindmáig létezik, lévén az OTP elődje.
