Deák Ferencz
1841

A kép Barabás Miklós életművében döntő fontosságú, jelentős darab, Deákról az első nagyobb formátumú, természet után készült olajkép. A képmást Deák rendelte meg, barátja, Wesselényi Miklós számára, cserébe annak egy portréjáért, és Wesselényi a képet haláláig őrizte. A mű végül Bártfay Lászlóhoz került, aki évek során lakásán egy gyűjteményt állított össze a korszak jelentős férfiairól, közte több Barabás Miklós által festett portréval. A festményen a karosszék, a testhelyzet, a kezek megjelenése teljesebb képet ad az ábrázoltról, mint addigi mellképei. Deák nyugodt, kiegyensúlyozott, a megörökítés aktusa fontosságának tudatában derűsen a nézőre tekint. Megjelenése korpulens, arca kerek, és Barabás Miklós kissé még idealizálja, ifjítja is. Méltatói szerint a portré a politikus jellemző tulajdonságai helyett inkább valami joviális méltóságot tükröz. A mű mindvégig zárt körben maradt, sokszorosított változata sem ismeretes. Az elkövetkező majd két évtizedben az 1842-es Franz Eybl (1806–1880) kissé édeskés kompozíciója volt a legtöbb Deák ábrázolás alapja. Barabás Miklós 1841-ben még két másik Deák portrét festett, az egyik a miniatűr, a másik kisméretű mellkép volt (esetleg ez is miniatűr), ezek lappanganak. (Jgyk 725, 729) Az egyik képet talán megtartotta, hagyatékából vásárolta meg 1902-ben a Várépítési Bizottság, Szegedi-Maszák Aladártól (aki a m. kir. udvarnagyi hivatal vezetője volt), feltehetően a palota számára. (Főv. Lev. tár., Vár Éptési Biz. iratai, 24 raksz. 71/1902, 1. sz. 704/1902 ikt. jul. 22. 100 korona. Köszönet Serfőző Szabolcsnak.) Ennek további sorsa nem ismert.