Császár Zsigmond
1824

Az 1823/24-es tanévben készítette a nagyenyedi kollégium poézis-tanárának portréját. (azonosító 3927) Mint írja, ez volt az első arckép, amellyel próbálkozott. Hoffmann Edit is e művét tartja portréi közül elsőnek, sőt ez az első konkrét darab, amely megmaradt, és pontosan adatolt. ,,Császár Zsigmond volt az első, aki állt nekem, de az arczképével való kísérlet gyarlón ütött ki.” (Barabás 1944: 28.) A fiatal rajzoló nem kis önérzettel írja, hogy a portrét természet után rajzolta, amit egész életén át közölt, ha fontosnak tartotta e tényt. A portré pontozó modorban készült, amit korai éveiben igen kedvelt, olyan hatást ért el vele, mintha a kép metszet lenne. Hoffmann idézi Barabást, miszerint műve „...igen gyatrán ütött ki." (Hoffmann Edith: A Barabás kiállítás. Művészet, 1915, 14. évf. 9. sz. 459–473.) Ezek után korai munkáiból néhány darabot egész életében megőrizött, de nem foglalta bele Jegyzőkönyvébe, ezt majd leszármazottai fogják elvégezni.