Bialoskursky orosz ezredes
1833

Bialoskursky Barabás Miklós bukaresti ismerőse, lengyel származású, regényes életű orosz tiszt, akivel ,,bizalmas" barátságot kötött. A kapitány idősebb volt nála, de ez nem volt akadálya barátságuknak. Bialoskursky művészetkedvelő volt, lelkes amatőr, így többször együtt rajzoltak, és Barabás Miklós többször megörökítette a csinos tisztet. Ezt a kivételes szépségű akvarell miniatűrt élete végéig megőrizte. Dátuma szerint még Bukarestben készült, és Barabás mondhatni minden tudását belevetítette. A kissé kopaszodó férfi helyke bajuszt, gondosan fésült frizurát, és mivel úgy tűnik a ,,görög szakáll" egész Európában divat, ő is ilyet hord, de az állán a gallérig kiborotválva. Barátságos tekintetű, világos szemei és mosolyra húzódó szája kellemes egyéniségéről tanuskodik. Öltözéke még a magyar huszárokénál is díszesebb, gallérján dús himzés, kabátját óriási váll-lap és súlyos zsinórozás ékíti. Felső köpenyének sötét szőrmés, felálló gallérja kiemeli a portré-részt. A mű a látvány hű tükrözője, ám az egész előadása, megkomponálása romantikus érzetet ad.
Miután Barabás elutazott Bukarestből leveleztek, de leveleiket az orosz posta nem továbbította. Később Gräfenbergben nagy örömmel találkoztak, Bialoskursky ekkor már ezredes volt, és a kaliszi (halicsi?) alkormányzó Lengyelországban. (Barabás 1944: 97, 168.) Jgyk 160, 222, 577, 2793,