Berzsenyi Dániel
1837

Barabás Miklós e grafikán más öltözékben mutatja a költőt mint amilyenben korábban, a Helmeczy-féle kötetekben megjelent, sőt, az arc és a testtartás is más, ám nem közli előképe mesterének nevét (Schorn Jakab). Ismeretes, hogy annak idején Blaschke metszetével kapcsolatban Berzsenyi és Kazinczy kifogásokat emelt, Barabás Miklós talán ezért másolt egy másik képmást, Döbrentei Gábor tulajdonából. (Kat. Budapest 2018: 220.) Ez úgy tűnik, Kaergling János Tóbiás (1780–1845) pesti festő munkája volt. (Bicskei 2023, 97.) A változás az 1813-ban közreadott portréhoz képest lényeges. Az arc elegánsan ovális, kevésbé vad, inkább szelíd, a szemöldök laposan ível, nem törik meg, mint Schornnál, és az arc fényét a nyakravaló aranyos rojtja ragyogja vissza. Dolmánya szorosan gombolt, a mente pedig tekintélyes szőrmegallérral díszített, egészen hasonlóan a Teleki-arcképhez. Az ódaköltő tragikus lelkének, komor életérzésének a portrén nyoma sincs, a lényeg nem nem a poézis felmagasztalása, hanem a magyar nemesi költő rangos, előkelő megjelenése. Az MTT évkönyve első két évfolyamában 1831, 32-ben Kazinczy és Imre jános képét hozta, Joh. Endertől, de ezután öt éven át Barabás Miklós rajzait közölte, és a sorozatot Nemzeti Almanach néven emlegették. A megjelent portrék: 4. Kölcsey Ferenc, 5. Guzmics Izidor, 6. Budai Ézsaiás, 7. József nádor. A 8. sz. után (1848–59.) többé nem közöltek illusztrációt.