Wesselényi Miklós
1838

A báró balra fordul és jobbra néz. Fekete nyakrvalót, egyszerű sötét attilát hord, és ez szépen fekszik domború mellkasán. Sötét, göndör haja, ápolt szakálla mindemellett olyan embernek mutatja, aki törődik külsejével. Pedig a rajz ,,ad hoc" készühetett, Barabás saját magának alkotta, amire ritkán van példa. Előképet nem is csinált hozzá, egyenesen a litográfiai kőre rajzolta. Kolozsváron készült, miután hazatértek Gräfenbergből, ahol mindketten pihentek. Ez a bensőséges ábrázolás közvetlen kapcsolatukat jelzi, amire Barabás nyilván nagyon büszke volt. Önéletrajzában többször is előfordul ennek említése, és érezhető a festő tisztelete a nagy politikus iránt. A képmáson mintha enyhe mosoly bujkálna Wesselényi arcán, korábbi Barabás által festett arcképének bús-komolyságát felváltaja valami könnyed attitűd, amivel megörökítése felé fordul. Nyilván Barabás megkérte, hogy saját magának is készíthessen róla egy rajzot, és Wesselényi ennek tudatában ült modellt. Gyakran olvasni róla, hogy igen jókülsejű férfi volt, a portré ezt meggyőzően és természetesen közvetíti. E portré kevésbé ismert más képeinél, talán éppen derűje miatt. Továbbiak: Jgyk 296, 342, 466, 567, 2794 SzDG