A műről
Másolat Johann Ender (1793–1854) festményéről, amelyet a bécsi festő 1830, Forray halála előtt készíthetett, feltehetőleg 1825 körül, főispáni kinevezése alkalmából. Nem tudni, Ender természet után dolgozott-e, vagy valamilyen előképről, de az arc akár egy 45 éves férfié is lehet, bár nagyon fiatalos. Magas fehér keménygallért visel, amely ezekben az években volt a legdivatosabb. A mű Bécsben készült, a bárónak bajusza, szakálla nincs, de a másolati portrén világító kék szemei vannak. Miután Barabásnak a Széchenyi képmással jó híre támadt, sorra kapta a reprezentatív, hivatalos arcképekre való megbízásokat a vármegyéktől. (Nógrád: Buttler János Jgyk 269; Torontál: Hertelendy Ignác, Jgyk 299) Ide tartozik Forray Andrásról a halála után festett mű is. Az ábrázolt a drámaian derengő háttér előtt büszke tartással és roppant elegánsan tűnik fel, a festő nagy gonddal követte Ender művét, a díszruha megfogalmazása kellően aprólékos. Forray dolmányát is és mentéjét is vastag arany zsinórozás díszíti, a sujtások hangsúlyozottan gazdagok, arany gombokkal. Jobbkezében tartja díszes, prémes süvegét, fehér lószőrforgóval, kezén fehér kesztű, benne a balkéz kesztyűje. Balkeze kardja markolatán, jól látszik mutatóujján a hatalmas rubinköves gyűrű. Kétségkívül egy dús magyar arisztokrata ideális megjelenése van előttünk. A mű kivitelezése láttán a közönség számára az ifjú művész tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Az ekkori sikerek egész további munkásságát meghatározták, és talán az sem véletlen, hogy külföldi megbízásokat remélve, e művét németül szignálta. (Sajnos a szignó ma már nem látható.) A vármegyei megrendeléseket éppen jókor kapta, ezek voltak induló pályájának alapjai, amelyeken már megmutatkozik jövendő egyéni stílusa, ami az esztétikus előadás és az ábrázolt személyiségének hangsúlyos, akár külsőségekkel való érvényesítése. Barabás 1852-ben a képről remek litográfiát rajzolt, egyenesen a kőre, (Jgyk 1460)
