Barabásné Bois de Chesne Susanne
1842

A hölgy 1841 óta felesége BM-nak, ám a korai évekből alig találni róla műveket. A miniatűr a Jegyzőkönyvben a család (Szegedi Maszák Tihamér – Tormay Vera) kiegészítésében 1842-ben szerepel, mert szignó híjján ennek alapján lehet datálni. (Szegedi-Maszák 2009: 262.) Ez különösen fontos, mert a fellelhető feleség-képmások közül ez a miniatűr az elsők egyike.
Itt egy fantázia-környezetben, díszes, nyitott fal előtt látjuk a hölgyet, amely egy parkra nyílik. A gyakran ábrázolt vörös karosszékben ül, (amely a mai napig megvan), jobb könyöke mintás kasmir vállkendőjén nyugszik. Ragyogó barna haján rövid fehér fátyol, arca körül rózsaszín rózsákkal. Ruhája fekete selyem, kezében fehér kendő. A távolban viharos táj, de a fiatalasszony körül nyugalom és csend honol. Szépen kidolgozott realisztikus-romantikus mű, egészen olyan, mint egy nagyméretű kompozíció. A kép a bécsi Moritz Michael Daffinger kiváló miniatűrista hatását mutatja, amely kora ifjúságától hatott Barabásra, legközvetlenebbül Seilern Crescentia képe által, amelyet 1836-ban másolt, (Jgyk 307) és később több esetben megismételt. Szegedi Maszák írásában (2009) részletesen elemzi Barabás ecsetkezelését, miszerint az arcon egészen apró, vonalkázó ecsetvonásokkal dolgozik, míg a háttéren, az öltözéken, a bútorokon nagyobb foltokat képez. Mint Szegedi Maszák írja, Barabás egész elméletet épített erre a technikára, az optikai hatásokat elemezve, és figyelve a nagy elődök munkáira, Rembrandt, Joshua Reynolds stb. gyakorlatára a figura és a környezet összefüggéseinek viszonylatában. Ezt a metódust egyébként a drágább miniatűröknél és a különösen fontos akvarelleknél folyamatosan alkalmazta, és jól megfigyelhető, már a kezdetektől. SzDG Jgyk: 306, 674, 788, 789, 822, 823, 824, 1215, 2819, 2820a, 2820/b, 2828, 2831, 2832, 2860, 2863, azonosító: 1055, 4273, 4274, 4275, 10001, 10004, 10069, 7744