Bánffy grófnő mint menyasszony / grófka Bánffy
1862

A grófnő valószínüleg Bánffy Erzsébet (Elize), aki 1862-ben ment férjhez Berchtold Richardhoz, tehát a kép nem 1850-ben, hanem a húsz éves hölgyről készülhetett 1862-ben. Abban az időben nem mutatkozik más, megfelelő korú személy a családból, és Erzsébet losonci Bánffy Miklós és iktári Bethlen Kata leánya lehet, Kolozsvárról. A kép festését az esküvő utánra kell tenni, amit megerősít az a kézenfekvő feltevés is, hogy a hajviselet már nem az 1850-es évek kétoldalra, a fülekre lesimított divatja szerinti, inkább későbbi, amikor az ilyen fürtös frizurát kezdték hordani, és a dekoltázs elfedi a vállakat, míg korábban két évtizeden át szabadon hagyták.
Erzsébet ünnepi ruhája vékony, kézimunka-csipke, teljesen áttetsző tüllfátyola ráborul, körbe veszi, tudjuk, a festő szívesen foglalkozott ezek megalkotásával, ecsetkezelésével egészen bravúros hatást érve el. A menyasszonyi koszorú pedig különös képződmény, nem tudni természetes növényi készítmény, vagy valami furcsa ékszer. A kép középpontjában a hatalmas, vörös drágakövekkel kirakott arany kereszt az egész képre szétsugárzó ékesség.
A hölgy arca komolyabb, mint egy menyasszonytól várnánk. Zöldesbarna szemei – amelyek nagysága jócskán eltúlzott – az egész képmást kiemelik a valóságból, és a a fénylő szemek az erősen hangsúlyozott szemhélyakkal adják a portré fő motívumát. – A tekintet konfrontál a nézővel, akitől a menyasszony talán választ vár, a jövőt illetően. – A furcsa, kevéssé változó sötét háttér kiemeli a fehér tüneményt, és a leány életének e meghatározó eseményét a család és a nézők számára örökkévalósággá teszi. A mű kissé merev előadása pedig nem zavar senkit. SzDG