A műről
A rajz azon kevés fennmaradt tusvázlat közül való, amelyeket 1828 körül készített az ifjú művész, megrendelt arcképeihez tanulmányként, az 1827-től keltezett másik sorozat, a Portrait Gyűjtemény rajzai után. Mivel a papírok vízjelében az 1828-as évszám szerepel, ezek korábban nem készülhettek. E mű egy 19 darabos sorozatból való, amely egyben megőrződött, és azonos képet mutat. A nagyjából egyforma méretű, kézzel kivágott lapokon csak a kisméretű fej készült el, a test helye üres, itt-ott némi vonalakkal jelzett. Mindegyik lap alján kaligrafikus írással az ábrázolt neve, esetleg foglalkozása van feltüntetve. Szignálás, datálás nincs. Egyelőre az említetteken, valamint a Sketchbook-on túl nem ismeretes több hasonló sorozat, aminek maga Barabás adja magyarázatát, amit a szakirodalom is idéz. (Eszmény, 2010: 17.) ,,...láttam ..., hogy Szabó pictor, ..., azokat, a kiket lerajzolt, előbb darabosabban a vázlatkönyvébe örökítette meg s csak később rajzolta más papírra, csinosabban kidolgozva. Ezt a módszert azután én is utánoztam Szebenben, de később Kolozsvárt abba hagytam, mert láttam, hogy a másolásnál mindig veszít a hasonlatosság, de másrészt kárbaveszett fáradságnak is tartottam, valamint nagy időveszteségnek." (Barabás 1944: 55.) Az e példányon levő siketnéma Balassa Ferencet mint tehetséges magyar festőt tartjuk számon. A váci siketnéma intézetben kezdett festeni. Leginkább Bécsben működött, és megfordult az európai nagyobb művészeti központokban. Itthon nagyon kevés műve ismert. Egyetlen alkalommal kiállított a Pesti Műegylet tárlatán, 1843-ban a Mátyás király halála című történelmi alkotását mutatta be. Ez mit ilyen, az elsők közé tartozik a műfajban. Kiváló Önarcképe a SzM MNG állandó kiállításán látható. (ltsz: 7568). Kedves élénk figurának látszik, a nagyméretű, festett Önarcképhez jól hasonlít.
