Arany János
1856

Barabás Miklós 1856-ban a nagyszalontai főbíró felkérésére festette meg az élete delén álló Aranyról első olajképét, (korábban csak litográfiákat készített róla) amelyet 1857 tavaszán a Pesti Műegylet tárlatán be is mutatott. (A portré azonosítása Jókai mint Kakas Márton kritikája révén volt lehetséges.) A festés előkészületeiről fennmaradt Arany és Barabás levelezése, majd a költő Pestre jött modellt ülni. Az alkotás nagy elismerést kapott, (Dánielisz 1984, 71.) ami teljesen indokolt, lévén az életmű egyik legkvalitásosabb darabja, megjelenésében bizonyos nemes realizmus párosul az öntudatos költő lélekrajzával. Jókai így ír a Pesti Műegylet tárlatában megjelent képről: ,,... Arany János ott nézett rám a szögletből az ő jó szelid arcával, a hogy odahaza szokott fogadni s kezet rázni velem és megkérdezni: ,,...hogy vattok otthon? Ezt most mind nem tehette, minthogy oda van festve egy vászonra Barabás Miklós ecsetje által, a ki csak azt nem adta meg neki, hogy megszólaljon.” (Családi Lapok 1856. 525. 14. Id: SzDG 2007, 1515. j.) A megrendelt portrét elszállították Nagyszalontára, így a magyar művészet számontartott művei közül több mint egy évszázadra kimaradt. A leromlott állapotú képet nemrégiben restaurálták, és Budapestre szállították, mikoris a PIM bemutatta a megújult festményt.