A műről
Az 1840-es Galambposta-képet Barabás Miklós megrendelés nélkül festette, amikor frissiben megérkezett Kolozsvárról Pestre, és még nem volt munkája. A reformkori liberális értelmiség – a centralisták – kezdeményezésére 1839-ben alakult meg a Pesti Műegylet, amely közzétett egy felhívást a sajtóban az első – a magyar művészetben történelmi jelentőségű – kortárs kiállításon való részvételre. Barabásnak e lehetőség kapóra jött, és ő a Galambpostával készült a tárlatra. E reprezentatív mű volt az első, nem konkrét személyt ábrázoló ideálképe, amit a hozzáértők egy fokkal magasabb művészetnek ítéltek mint a portretírozást, egy lépésnek a történelmikép-festés felé. A festményen egy ifjú leánykát látunk, amint zöldfüggönyös, nyitott ablaka előtt ül. Előtte egy asztalka, azon vázában rózsák és egy csukott könyv, amelyek titkos jelentést hordoznak: a rózsa a szerelmet, a csukott könyv a jövőt képviseli. A leány jegygyűrűs balkezével keblére ölel egy fehér postagalambot, jobbkezében pedig egy levél. Hosszú kibontott barna haja van, laza, bő fehér ruhát visel, amely lecsúszik válláról, és kissé a kebléről. Derekán fehér zsinór fogja össze a fényes selyemruhát, amelynek ábrázolása Barabás festői bravúrja. A leány karján lecsúszott piros sálja, és dúsan faragott zöldhátú széken ül. Barabás szívesen alkalmaz szimbólumokat, a piros-fehér-zöld együttes biztosan nem véletlen. A Galambposta rendkívüli sikert aratott, – ám voltak kifogások is, mert kissé frivolnak találták a festményt, amely a közönség kegyét keresi. „A carnatio gyönyörű, a redőzet igaz, s könnyű, s ha kívánni valót a festmény hagyna, nem egyéb lenne, mint azon óhajtás: vajha a művész úr kissé szilfibb (!) termetet adott volna örvendő hölgyének.” írta Parlagi mint mértékadó kritikus. (Parlagi 1840: 436.) A kép jobb felső sarkába eredetileg egy kis Ámor-szobor volt festve, de 1843-tól Barabás ezt elhagyta, úgy tűnik, ezt már szájbarágósnak érezte. A Galambposta a legismertebb magyar művek közé tartozik, dicsérői és elítélői mind a mai napig vitatják. Talán tekinthetjük a magyar biedermeier ikonikus jelképének is, jelentősége abban rejik, hogy e soktekintetben első művel egycsapásra beértük a nyugati kommersz-tárlatok kínálatát. – A Galambposta kedveltsége a 20. században is töretlen volt, e mű az 1980-as években a legnagyobb példányszámban kiadott magyar poszter, bár nem e példány, mivel ez – miután a Műegyletben kisorsolták, – magántulajdonban rejtőzik.
