Barabás Miklós vázlatkönyvének címlapja
1828

Barabás Miklós arcképeket tartalmazó, ,,Portrait Gyűjtemény"-ét, 60 lapos vázlatkönyvének 38 krétával rajzolt művét mutatjuk be e sorozatban. A képmások szinte teljesen ismeretlenek, közgyűjteményekbe kevés került közülük. Vázlatkönyveit Barabás Miklós élete végéig megőrizte, ma is a család gyűjteményeiben vannak. A Művész 1878-ban, működésének 50 éves jubileumára az akkori Műcsarnokban rendezett kiállításán egyes lapjait bemutatta. Még egy hasonló vázlatkönyvet ismerünk, ugyanebből az időből, amely 28 lapos, és a portrék tussal készültek, de csak a fejek vannak ábrázolva. Vázlatkönyveit Barabás Miklós élete végéig megőrizte, ma is a leszármazottak zárt gyűjteményeiben vannak. Láttukon felmérhető, hogyan fejlődött rajzkészsége, hogyan dolgozta ki életreszólóan a portrékészítés fogásait. A közvetlen látvány után leképezett portréi pontosan azt tükrözik, amit lát, minden stílus, vagy eszményítés nélkül, és a természet után készült vázlatok alapján kivitelezte a képet, amelyet átadott a megrendelőnek. (Barabás 1944: 55.) Két sorozata maradt fenn, ezeken kívül rengeteg arcképrajza szóródott szét. E rajzai mellképek, és nem is voltak olcsók, 1828-ban már 4–5 vft.-ba sőt, 6 vft-ba került egy-egy mű, végül 10 Cft-t kapott rajzonként. (Barra Gábor litográfus havi fizetése volt 20 Cfl.) Vázlatait számozta, ezek szerint a Gyűjtemény-ből ma hiányzik a 3, 4, 5, 6, 8, 9 (MNG), 11, 14 (MNG), 15, 16 (MNG), 17, 18 (MNG), 20 (MNG), 23, 24 (MNG), 26 (MNG), 29, 30, 32, 40 (MNG), 44 (MNG), 45 (MNG), 46, 48 (MNG) mű. (A jelzetteket a család 1937-ben egyszerre adta el közgyűjteménybe. Eszmény... 2010, 9.) A sorozatból ezeken túl mindössze négyet találunk meg a Jgyk-ben is: 2528, 2531, 2538, 2615-ös tételeket, ezek a Tormay–Szegedi Maszák féle részben vannak. Barabás Miklós 1827–28-ban mint legátus sok helyre eljutott, és sokakat lerajzolt. A kis képmások úgy tűnik, karakteresek, ezért számos megrendelője akadt, akik megörökítése remek gyakorlatot, egyben megélhetést jelenthetett számára. Önéletrajzában fel is sorol több olyan személyt, akit portretírozott, Nagyenyeden, Nagyszebenben, Kozslárdon, stb. Lapjai valószínüleg két példányban készültek, a vázlatot eltette a vázlatkönyvébe, a kivitelezett lapot pedig a megrendelő átvette és kifizette. (Később e gyakorlattal felhagyott, egyenesen a végleges portrét rajzolta meg.) E művek Barabás Miklós pályakezdésének szerencsésen fennmaradt dokumentumai.