Vásárra induló román család / Vásárra menni szándékozó erdélyi bérci-oláhok / Vásárra induló (marzsinyár) oláh család / Vásárra menő román család / Hátszegvidéki oláhok / Siebenbürger Gebirgs-Wallachen, im Begriffe auf den Markt zu gehen
1844

A sajtó hangadói, és a közönség sürgetően várt a Művésztől egy nagyformátumú, cselekményes alkotást történelmi, vagy népi tematikában, aminek megfestésére végül 1843/44-ben került sor. 1844 tavaszán a Bécsi Akadémia éves tárlatán nagy sikerrel került először bemutatásra, a bécsi kritika nagy elismeréssel fogadta, (E. Melly: Die Kunstausstellung in Wien im Jahre 1844. Kunstblatt VI. Juni. 16. 1844., 545–551.) különösen témaválasztását dícsérték. Ezek után a következő évi Műegyleti tárlaton Pest-Budán is bemutatásra került, és itt is ünnepelve fogadták. (1845/Kat 182.) Ám mindkét városban voltak kritikai hangok is, mint például Henszlmann Imre a szinte egyetlen hozzáértő pesti kritikus megjegyzése, miszerint Barabás figurái nem természetesek, inkább akadémiai ideálok. De erre a közönség nemigen figyelt.
A festmény a század eleje óta, a romantika késztetése által terjedő nagy európai irányzathoz, a népi zsánerek divatjához kapcsolódik. A kor akadémai normái szerint a műfajok rangsorában első helyen a történelmi kép áll, de utána mindjárt a sokalakos népi zsáner következik. Barabás Miklós elsőként készített ilyet Pesten, ehhez hasonlóval magyar festő addig nem próbálkozott, és még jó két évtizedet kell várni arra, hogy követői támadjanak. Az erdélyi parasztok jó választás volt, mert alkalmat adott a grandiózus környezet és az érdekes népi viselet bemutatására, és az ottani parasztokat hazánkfiainak tartották. ,,...eredetileg Vásárra induló (marzsinyár) oláh család címmel került be a művész jegyzékébe. Ezt a népnevet akkoriban még senki sem pejoratív értelemben használta, teljesen megszokott és elfogadott volt, de a polkorrektség jegyében a későbbi, olajban festett változatokon aztán románra módosult, a marzsinyár pedig azért maradt el, mert nem nagyon értették a jelentését. Holott az Szeben–Hegyaljára (Mărginimea Sibiului) utalt, és az illető család éppen a Gajna-hegyi leányvásárra indult vissza." (Kocsis Károly: Milyen vásárra ment Barabás Miklós román családja? Székelyhon.ro → https://szekelyhon.ro/aktualis/milyen-vasarra-ment-barabas-miklos-roman-csaladja, 2025,10,05.)
Az alkotás jelentős sikere láttán mindenki azt várta, hogy a képet a Pesti Műegylet vezetősége megvásárolja a Múzeum számára, ám nem ez történt. Helyette a Pesten élő itáliai festő Giaccomo Marastoni (Marastoni Jakab) Görög nő c. ideálképét vették meg, sőt évenkénti jutalom-műlapnak is holland életképet választottak. A döntés nagy felháborodást szült, és megtörtént az, amire eddig nem volt példa magyar földön, a Pesti Polgári Őrhad (Gyalog Magyar Őrhad) saját pénztárából, és közadakozásból megvásárolta a festményt, – pedig nem volt olcsó – és teljes díszben menetelve, ünnepélyesen a Nemzeti Múzeumba vitték a képet, és a ,,nemzetnek" ajándékozták. (Jgyk 911) A továbbiakban a kép nagy népszerüségre tett szert, de a jegyzőkönyvbe csak az eredeti példány van bevezetve. Eddig kilenc festményt lehetett azonosítani, remélve, hogy mindet a mester másolta.
A kompozíció messzenyíló erdélyi bérci tájat ábrázol. Balra óriási sziklacsúcs, jobbra napsütötte síkság terül el. Középen vihartépte óriási bükk, mely alatt a jelenet játszódik. Az előtérben három vonuló alakot látunk, egy fiatal és egy idős férfit gyalog, és egy fiatal nőt, a lovon ülve. Egy további nőalak kissé távolabb baloldalt egy sziklán ül, fejére koszorút tesz, hogy a nála levő kosarat ráhelyezhesse, jobbra, hátrább egy lovat vezető fiú, majd még távolabb egy másik asszony látszik a ház előtt, ahonnan a többiek elindultak. A kép néprajzi hitelességgel idézi fel a tehetős ,,marzsinyán" családot. Öltözékük ünnepi, gazdag viselet, és két lovuk is van. A főszereplő nőalak ruhája hófehér vászon, ,,katrincája”, színes gyapjúfonalakból szőtt, amelyet vékony piros ,,bernéc” (öv) szorít a derékhoz. A férfiakon durva vászon ing és fehér birka gyapjából készült posztónadrág, a drágábbik fajtából. Lábukon szíjakkal összefűzött bocskor. A fiatal férfi báránybőr mellest, az öreg subát visel, a derekukon levő széles, rézzel kivert tüsző (brău) látható. A kép titkos üzenetet hordoz, amelyet Barabás kedvelt művészi kifejezőeszközével, szimbolikus utalásokkal éreztet (ezt az eszközt alkalmazta a Galambposta, vagy a Szalagfű c. műveinek rejtett tartalmára való utalásnál is). A nyáridőt mutató képen a fiatal férfi vékony, tavaszt idéző, rügyező vesszőt nyújt a nő felé, amelynek végét a nőalak ujjai közé csippenti. E vessző, a termékenység ősrégi szimbóluma, a kép központjában titkos üzenet. Talán a leányvásáron elért sikert jelzi. Továbbá bújtatott szerelmi szimbólumok bukkannak fel, így a lány piros fülbevalója, és öve, a legény kalapjának vörös szalagja.
Barabás ezzel a képpel egycsapásra a legelismertebb magyar művész lett, és egészen a század végén bekövetkezett haláláig mint a ,,nemzet festője" szerepelt, hírét csak Munkácsy Mihályé múlta felül. A Vásárra induló román család a magyar műkincsállomány kiemelkedő jelentőségű, országosan tisztelt darabja. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében az első olyan mű, amely közadakozással került ide, igen magas, 500 osztrák értékű forintot kitevő áron. (Ez egy tanító éves bérének megfelelő összeg volt.) A festmény 180 éve folyamatosan a nyilvánosság előtt van, a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán. A mű mind műfaját, mind kvalitásait tekintve a maga korában egyedülálló, tisztelete, kiemelkedő jelentősége a magyar művészetben a mai napig töretlen. Továbbiak Jgyk: 878, azonosító: 590, 983, 985, 2296, 5174, 5995, 7199, 7438
.