Irodalom: Iftimi 2020, 229.
A műről
„Volt egy Cantecuzeno nevű jóismerősöm, kinek gyönyörű fekete szakálla volt. Eszményi szépségű férfi feje volt, de mikor a szakállát leborotváltatta, mert ez a franczia ruhához nem volt divat, fájt a lelkem érte. Ő is a fő aristocratiához tartozott s így illőnek tartotta az európai divat utánzását; mivel pedig az orosz tábornokok is fölkeresték házát, modern bútorokat is csináltatott, mert az európai viselethez a széles török diván, melyre papucs nélkül kuporodtak föl, nem illett. Mikor e metamorphosis után egyszer meglátogattam, a mint a szobába lépek, alig bírom a kaczagást visszafojtani. Vagy tíz bujárt látok benn, a mint hosszú szárú csibukból füstölve, mindegyik egy-egy szék mellett úgy törökösen a földön kuporog, föltett cylinderrel a fején s a frakk szárnyai hátul szétterülnek a földön.” Barabás 1944, 92
