A műről
Az 1860-as években, a Kiegyezést előkészítő politikai helyzet lehetővé tette számos, hazafias kezdeményezés létrejöttét a kulturális életben, többek között a sajtóban is. Míg korábban egyes lapok mellékleteként a művészek köreiből válogatták az arcképsorozatok szereplőit, ekkor politikai személyiségek veszik át a helyüket. Vereby Soma szerkesztő-kiadó magánkezdeményezéseként három nagy sorozat indult útjára, a Hölgyfutár c. lap mellékleteként. Ezek voltak a Honpolgárok könyve, Az alkotmányos főispánok híven talált arcképcsarnoka. és a Magyar mágnások életrajzi s arczképcsarnoka. A Honpolgárok könyve (megjelent Pest–Budapest, 1866–1878, 13 évf. A nyomdai kivitelező az évek során többször változott, Vereby mind Bécsben, mind Pesten–Budapesten dolgoztatott.) Ebben jelent meg Balassa arcképe is. Az első füzet (Honpolgárok) teljes egészét Barabás rajzolta, a másodikban már több idegen kéz is feltűnik, majd Barabás Miklós-nak csak szórványosan fordulnak elő lapjai. A portrékat rajzolók közül kiemelekedik Marastoni József (1834–1895) aki híven követi Barabás egyéni stílusát, ezért néha nehéz meghatározni a mestert, mert csak ritkán szignáltak. Ez a tény ellentmond annak, hogy általában az egész sorozatot mindvégig Barabás Miklós-hoz kapcsolják, pedig ez nagy tévedés, és a Mester tudását megkérdőjelezi a gyengébb produkciók által. Marastoni, Suhajdy György (19. sz. 2. fele). és Adolf Dauthage (1825–1883) bécsi litográfus szignója néhol megtalálható, mintegy kivételképp. Barabás Miklós a sorozat képeit nem szignálta, de munkája jól felismerhető, kiemelkedő minősége által. Ő ekkor már a litografálás nagymestere, és a vonalkázás, satírozás összeszövése, a vonalak futtatása jellegzetesen egyéni. A kezek rajza anatómiailag biztos, és megjelenésük nagyon esztétikus. Barabás Miklós különös bravúrja, hogy a szemek színét – elsősorban a kékét – is képes a fekete-fehér felületen érzékeltetni. Az anyagok visszaadása tökéletes, a polgároknál a síma szövetek, nyakkendő-selymek, a mágnási-képeken bársonyok, brokátok és szőrmék látványa vizuális élvezetet ad. Stílusa egységes, az akadémizmus historizáló közhely-pózait alkalmazza, amit megemel realista kifejezőképessége. (A sorozat szereplőit lásd a Deák képnél.)
