A műről
A Művész az olajképet Berzsenyi verseinek harmadik (tk. negyedik) kiadására való előkészületeinek idején festette, 1858–59 körül, Heckenast Gusztáv kiadó megrendelésére. Ez Barabás Miklós második Berzsenyi-képmása, és ennek előképe a már említésre került Schorn-féle mű volt (Jgyk 2481, Id.: Papp 2012: 84.) amelynek metszetével feltételezem, hogy Barabás Miklós ifjúságában már találkozott. A poéta összes műve, Toldy Ferenc szerkesztésében 1860-ban jelent meg , és a kiváló munka a Barabás által festett képmás metszetével volt ékítve. Ennek kompozíciója, de leginkább szellemi aurája egészen más, mint az 1837-es grafikáé. (Jgyk 361) Barabás ezúttal Schorn egykori elefántcsont-miniatűrjét követve, a hagyományos nemesi gálában, de attól kissé eltérve ábrázolta. A poéta apró ezüstgombos szűk atillája fölött nem mentét, hanem ő is a költőhöz jobban illő romantikus köpenyt alkalmazta, súlyos ezüst mentekötő lánccal összefogva, miáltal a képmáson dominál a nemzeti jelleg. A vékony piros szegély a galléron – a kép centrumában – a kolorit ékítésében, sőt a jellemzésben is szerepet kap. Schornnál a pofaszakáll, a nyakravaló, a gallér sáncai mögül a sápadt Berzsenyi szorongóan tekint ránk, ám Barabásnál a szinte mosolygó költő arcának eleven színei a piros szegély fölött nem tükrözi lelkének ismert állapotát. A köpeny ugyan fekete, – nem piros mint Schornnál, – éppen ezért a rózsás arcszín szinte világít. Ám ennél fontosabb a Blaschke metszetkompozíciójától való eltérés, ami látszólag semmiség, de a költő jellemzését nagyban befolyásolja. Az egykori metsző az állat kissé megemelte, a testtartás enyhén hátradőlő, és ez a mozdulat valami vad öntudatot éreztet, amit az ábrázolt szertelen hajviselete még fokoz. Barabás mindkét munkáján a komorságnak, a költő-földesúr kettős életében való vergődésnek, a befelé fordulásnak, a nemzet sorsán érzett aggodalomnak nyoma sincs. A gyöngysíma ecsetkezelés, a bársonyosan puha anyagvisszaadás következtében a tartalom és a forma vonzó összhangban van, a háttér bevilágítása enyhe. A portré elkészülte óta az életmű látens siker-darabja, a legtöbben ezt közlik a különféle munkákban. (Jgyk 3006)
