Lászlóné De Caux Marie színésznő
1851

A kép nagyon kedvelt, amit meg is érdemel. Igazi színész-portré, ahol a levett álarc sokértelmű jelképként szerepel, nem tudni mutatja-e, vagy próbálja? A Művésznő oszlopos belső térben kissé elfordulva áll, mögötte sötét homály, előtte halvány fények. Ruhája piros-fehér-zöld, különösen a ráncolt domino van dekoratívan előadva, mégis a hangsúly a bájos fejen van. A haja úgy tűnik rövidre nyírott, ami igazi ritkaság, és a hölgy minden dísze a hajába tűzött élő rózsa. Karjai, kezei szinte ritmusra mozognak, de mintha az egész kompozíció sejtelmes zenét-dallamot éreztetne. A hatalmas zöld-vörös köpenyből kibontakozó, rózsaszínű női test különben is izgalmas látvány, mivel a fehér ruha kissé frivolan fedi a szépséges kebleket, amire figyelni kell. A festményről a biedermeier rejtett erotikája sugárzik, óvatosan, a jóízlés határán belül maradva. Az anyagfestés igazán remek, az ecsetkezelés a testrészeken porcelánsímaságú, az anatómia kis hibája a jobb kéz hossza.
Az énekesnő a korszakos események után külföldön élt, és aratott sikereket, jövedelmét a szabadságharcosok megsegítésére fordította, és csak évtizedek múlva tért haza. Barabás többé nem festette.
Továbbiak Jgyk: 1050, 1196, 1201, 1304, 1340, 1395 SzDG