László Józsefné De Caux Mimi / De Caux Marie
1849

Családja a francia forradalom elől menekült Magyarországra. Az énekesnő először vándortársulatokban lépett fel, majd a Nemzeti Színházba jutott. Az ő generácója teremtette meg a népszinművek ifjú nőalakjait, és e művek a reformkor fontos színházi élményeit nyújtották a lelkes közönségnek. A színdarabok a nemzeti-függetlenségi eszmék közvetlen terjesztői voltak a nép színházbajáró rétegeiben, így a forradalmi hangulat előkészítői voltak. A forradalom bukása után De Caux külföldre ment, és szerte Európa nagy operaházaiban sikeres operaénekes volt. A hagyomány szerint jelentős jövedemeivel a szabadságharc bebörtönzött foglyain igyekezett segíteni, ezért vagyont nem gyűjtött. Az 1880-as években jött vissza Pestre, és haláláig visszavonultságban élt. Barabás az 1840-es évek végén, az 50-es évek elején többnyire a porellánsímaságú ecsetkezelést alkalmazta festményein. Litográfiáin is síma, érzékeny felületeket képzett. A baj az, hogy ezekből az évekből nagyon kevés mű maradt ránk, nyilván a történelmi körülmények miatt, azok többsége is gyászruhás. Mimi mint egy szép szobor tűnik fel, testének felülete szinte tapinthatónak érezhető, vállának és mellkasának bőre tökéletes, igéző szemein a szemhélyakat a Művész különös gonddal rajzolta meg. A festő nagy kedvvel időzött ruhája anyagszerűségének visszaadásán, a bélelt, vörös belépő selymén és a szőrméjén, valamit a hatalmas átlátszó, gallérszerű áttört csipkének kidolgozásán. A női diszruhák megalkotása mindenkor kedvenc feladata volt. Továbbiak Jgyk: 1050, 1196, 1201, 1304, 1340, 1395 SzDG