De Caux Mimi (Mária)
1849

Családja a francia forradalom elől menekült Magyarországra. Az énekesnő először vándortársulatokban lépett fel, majd a Nemzeti Színházba jutott. Az ő generácója teremtette meg a népszinművek ifjú nőalakjait. A népszinművek a reformkor fontos színházi élményeit nyújtották a lelkes közönségnek. A színdarabok a nemzeti-függetlenségi eszmék közvetlen terjesztői voltak a nép színházbajáró rétegeiben, így a forradalmi hangulat előkészítői voltak. A forradalom bukása után De Caux külföldre ment, és szerte Európa nagy operaházaiban sikeres operaénekes volt. A hagyomány szerint jelentős jövedemeivel a szabadságharc bebörtönzött foglyain igyekezett segíteni, ezért vagyont nem gyűjtött. Az 1880-as években jött vissza Pestre, és haláláig visszavonultságban élt. BM az 1840-es évek végén, az 50-es évek elején mindinkább a porellánsímaságú ecsetkezelést alkalmazta festményein. Litográfiáin is síma, érzékeny felületeket alkalmazott. A baj az, hogy ezekből az évekből nagyon kevés mű maradt ránk, nyilván a történelmi körülmények miatt, azok többsége is gyászruhás. Mimi mint egy szép szobor tűnik fel, igéző szemeit BM különös gonddal rajzolta meg, testének felülete szinte tapinthatónak érzékelhető. A Mester nagy kedvvel időzött ruhája anyagszerűségének visszaadásán, a női diszruhák megalkotása kedvenc feladata volt.