József nádor a halottas ágyon
1847

„1847-ben, mikor József nádor meghalt, gróf Grüne, az akkori főudvarmester engem bízott meg azzal, hogy a nádort halottas ágyán lerajzoljam. A nádor úgy feküdt még ágyban, a hogyan meghalt s csak egy piros paplannal volt letakarva. Miután már bebalzsamozták és másnap ravatalra akarták tenni, éjjel 10 és 12 óra közt altábornagyi vörös magyar ruhájában aquarellel kellett lefestenem.”
József nádor 1847. január 13-án, hosszas betegség után a Budavári Palotában hunyt el, Barabás Miklós a halálos ágyán örökítette meg, István főherceg kívánságára, a helyszínen, természet után. A rajz a családnak készült intim mű, közvetlenül a tragikus pillanat után, még nem a díszes ravatal. Az elhunyt egy vetett ágyban fekszik, párnákon, selyempaplannal letakarva. Álla a szokásnak megfelelően felkötve, szemei lezárva. Barabás máskor is teljesített az uralkodócsaládnak hasonló szogálatot, amiben nemcsak tehetsége, hanem szimpatikus viselkedése is közrejátszhatott.
A Nádor 51 évig volt az orzág élén, és ezalatt jórészt neki köszönhető, hogy a provinciális Pest-Budából világváros lett. ,,Reformgondolkodásában Széchenyi István eszmetársa volt... ő lett az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel valóban az ország és a nemzet érdekének szentelte életét." Többször hangoztatták, hogy ,,József nádor a legmagyarabb Habsburg."
Továbbiak Jgyk: Továbbiak Jgyk: 1104, 1142, 1149, 1150, 1151, 1159, 1184, 1848, 2880, azonosító: 7790. SzDG, 2020.