Prielle Cornélia
1846 után

,,Áb­rán­dok­kal tel­jes, na­iv ke­dé­lyű ked­ves te­rem­tés. Csu­pa szív az egész lény, ön­fel­ál­do­zó szív, akinek még az árnyéka is fényes" – írta Jókai Mór a francia felmenőkkel is rendelkező színésznőről. (https://index.hu/kultur/2016/05/31/prielle_kornelia_petofi_sandor/ lt.: 2021.03.10.) Kornélia a magyar színésztársadalom kiemelkedő alakja, élete vége felé elsőként lett örökös tagja a Nemzeti Színháznak, színészi érdemei elismeréseként. Közismert anekdota róla, hogy 1846-ban ismerkedett meg Petőfi Sándorral, és kishíján azonnal a felesége lett. 1861-től 45 éven át a Nemzeti Színház művésze volt.
Rendkívüli adottságai, finom alkata, szép hangja, eleganciája a mai értelemben vett sztárrá tette. Barabás Miklós róla festett akvarellje minden színészkép-hagyományt mellőz. Feltehetőleg ruhája jelmez, de a leány nem a színpadon áll, hanem mint a természet gyermeke künn a szabadban üldögél, háta mögött mező, sziklás hegyek, kezében rózsák. (Vsz. kulissza.) Az 1840-es évek közepén keletkezett, Barabás Miklós rendkívül érzékenyen előadott női sorozatából való kép láttán elhisszük, hogy Petőfi azonnal beleszeretett, amint meglátta. SzDG