Sárosy Gyula (Lajos)
1845

Tevékenyen részt vett a szabadságharc politikai életében, Kossuth bizalmas barátja volt, követte Debrecenbe. 1849-ben Debrecenben megjelent a Ponyvára Került Arany Trombita. Az örök igazság parancsolatjára
mondvacsinálta Sárosi Gyula. (Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi Bisztray
Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951.) című verses krónikája a szabadságharcról, amelyet a harcok után a rendőrség megsemmisített. Ez az első mű, amelyik a szabadságharcról szól. 1851-ben halálra ítélték, de elmenekült, majd 1852-ben ismét elfogták, újból halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytiglani várfogságra változtatták. 1855 végéig Königgrätzban raboskodott. Kiszabadulása után Pesten élt, írásal foglalkozott. Sárosi nem tartozott a legnagyobbak közé, de voltak sikerei, éppen népies irányzata folytán. ,,Szentimentális szerelmi dalokkal kezdte költői pályáját, később politikai, hazafias költeményeket írt. Lelkesen köszöntötte a lengyel szabadságharcot, szatirikus versekben támadta Metternich rendszerét. Az 1840-es években keletkezett versei a népiesség hívének mutatják. Későbbi költeményeiből a rabságban töltött évek nyomasztó hangulata árad." (Moly, https://moly.hu/alkotok/sarosi-gyula/wikipedia, let.: 2025. 10. 9.) Barabás Miklós érdekes beállítású, derült rajza szimpatikus, vidám figurának mutatja a költőt.