A gyöngyvirágárus leányka
1843

Barabásnak talán sohasem jutott volna eszébe a ,,szegénygyerek-téma", ha Heckenast nem találja ki, különféle sajtótermékeinek illusztrálására. Ő megelégedett volna a cigánypurdék természetes és pittoreszk szegény-állapotának tükröztetésével, minden elítélő sajnálkozást kiküszöbölve. A szegénység, a nyomortól való szenvedés festői ábrázolása jóideje nemzetközi divat, és a romantika áramában ez is Bécsen keresztül talált el hozzánk. A műfaj célja elsősorban a közönség lelkiismeretének felébresztése, és az, hogy a képek láttán az olvasó megdöbbenjen, és megkönnyebbülve konstatálhassa, hogy neki ebben nincs része. Sőt, Heckenast sajtóorgánumait a közreadott képekkel a közönség szívesen vásárolta, úgy érezve, hogy tett valamit az ügy jobbrafordításának érdekében.
A nem túl nagyszámú pesti sorozat legfontosabb jellemzője, hogy kizárólag gyermekeket ábrázolt. Az Utcaseprő fia képpel indult, és utána a koldusgyerekekkel, a virágokat áruló kisleányokkal folytatódott. Barabás rajzokat, akvarelleket, végül olajképeket festett a témában, és feltűnik nála a ,,szociális realizmus" mint stílusképződmény, különösen a városi gyerekeket illetően. Révész Emese kiváló tanulmánya e tárgykörben Barabást magyar földön az elsők közé sorolja, akik ezt a problémát bizonyos empátiával felvállalták és ábrázolták. A biedermeier szépségideáljainak legjobban megfelelő toposzok, így a Gyöngyvirágárus leányka, (Jgyk 3129), A Hagymaárus, (Jgyk 805), az Ibolyaárus leányka (Jgyk 2259), vagy A lutris leányka (Jgyk 2357) mint a virágok a szemétdombon-jelenség megkapó ábrázoltjai érvényesültek, míg A koldusgyermekek (Jgyk 2864, azonosító 4318, 4990, 7263), a Parasztgyerek téli rongyokban (2864), Az országútra követ törő kis leányka (Jgyk 2472) inkább elborzasztó, horrorisztikus jelenségeknek bizonyultak, akik láttán a melegszívű néző jólesően szörnyülködik. SzDG