Egy utazó cigánycsalád Erdélyben / Reisende Zigeuner-Familie in Siebenbürgen
1843

Barabás Miklós első népi életképe – az igazi romantikus téma, és a látványosan romantikus, mozgalmas előadás – a Pesti Műegylet (PME) 1843. évi kiállításán nagy sikert aratott. Hasonló kvalitású és méretű zsáner magyar művésztől addig még nem volt ismert. Mint ismeretes, a korszakban a művek hagyományos akadémiai rangsorában a nagyméretű cselekményes népi életkép mindjárt a történelmi tematikájú festmények után következik. A közönség hangadói váltig serkentették, hogy a Művész ne csak portrékat, hanem sokszereplős, históriai kompozíciókat is fessen. Barabás Miklós úttörő alkotása a reformkorban kielégítette ezt az igényt, bár kritizálták, miért nem a magyar parasztokat festi. Az erősen narratív kompozíciót a művészi téren még teljesen ,,bárdolatlan" közönség nagy tetszéssel fogadta, a jelenetet valóban, szinte olvasni lehet. Példa erre Petőfi Sándor, aki a Vándorélet című versével köszöntötte (1844) az alkotást, amit nagy élvezettel apróra le is írt. A mű először Bécsben lett bemutatva, (1843) ahol fanyalgás fogadta. A Theaterzeitung szerint a festmény ,,...túlságosan meztelen és piszkos”. A bírálatra Barabás Miklós felháborodva válaszolt, a valóság tükrözésének vdelmében, és a kibontakozó polémia az uralkodó biedermeier ideális-reális ellentétét érzékelteti.