A Lánchíd építésének második tele
1843

Barabás nemigen festett nagyvárosi vedutákat eddigi pályája során. A híd tervezőjének késztetésére kezdett hozzá, és maradandó sikert aratott vele. De gyakorlatlansága megnyilvánul művein, a nagy bécsi vedutafestők munkáihoz képest. Sármány így ír erről: „Lapjai könnyed kézzel megfestett levegős veduták, de nélkülözik azt a technikai tökélyt, kompozicionális biztonságot, amely Alt vedutáit jellemzi. Barabás számára ezek az akvarellek kirándulást jelentettek egy általa ritkán művelt műfajba, így némi bizonytalanság érződik a lapokon, hiányzik róluk a fény-árny játék dinamizmusa, csakúgy, mint a friss, ragyogó színek. Ennek ellenére ezek a Barabás-akvarellek a magyar reformkori vedutafestés legjelentősebb darabjai.”
A Jgyk 788, 789, 831, 865, 1536, 1721, 1817, 2831, 2832. azonosító 880 tétel egy látens, de összefüggő sorozatot képez. Nagyjából a pesti és a budai Dunapart azonos magasságú helyén készültek, egy éves eltéréssel. A reformkor szimbólumává vált építkezés fő fázisai láthatóak rajtuk, itt már a készülő pillérek kerültek ábrázolásra. SzDG