A műről
Az 1840-es Galambposta-képet Barabás Miklós megrendelés nélkül festette, amikor frissiben megérkezett Kolozsvárról Pestre, és még nem volt munkája. 1839-ben alakult meg a reformkori liberális értelmiség kezdeményezésére a Pesti Műegylet, amely közzétette a sajtóban a felhívást az első – a magyar művészetben történelmi jelentőségű – kortárs kiállításon való részvételre, és Barabás Miklós e művel készült. A Galambposta rendkívüli sikert aratott, – ám voltak kifogások is, mert kissé frivolnak találták a festményt, amely a közönség kegyét keresi. „A carnatio gyönyörű, a redőzet igaz, s könnyű, s ha kívánni valót a festmény hagyna, nem egyéb lenne, mint azon óhajtás: vajha a művész úr kissé szilfibb (!) termetet adott volna örvendő hölgyének.” írta Parlagi mértékadó kritikus. (Parlagi 1840, 436.) A Művésznek e reprezentatív mű volt az első, nem konkrét személyt ábrázoló ideálképe, amit a hozzáértők egy fokkal magasabb művészetnek ítéltek mint a portretírozást, egy lépésnek a történelmikép-festés felé. A Galambpostát Barabás Miklós többször másolta, katalógusomban eddig mintegy tíz-tizenkét mű tűnik fel. – Ezek voltak: (Jgyk 624, 624a) majd az 1843-replikák: az esztergomi darab, (Jgyk-ön kívül.) továbbá négy újabb mű, /Jgyk 854, 861, a, b, három db/, majd a két be nem jegyzett tétel, lehet, hogy az előzőek közül valók, de azonosítani lehetetlen), végül létezik egy kisméretű, 1840-es vázlat, amely szerepelt az OMKT Műcsarnokában Barabás Miklós síremléke javára 1899.-ben rendezett kiállításon, a 148-as kat. számon. (Jgyk 2815.) 1843-tól Barabás Miklós elhagyta a kis Ámor szobrot a festményekről, úgy tűnik, ezt már szájbarágósnak érezte. A Galambposta a legismertebb magyar művek közé tartozik, dicsérői és elítélői mind a mai napig vitatják. Talán tekinthetjük a magyar biedermeier ikonikus jelképének is, jelentősége abban rejik, hogy e soktekintetben első művel egycsapásra beértük a nyugati kommersz-tárlatok kínálatát. – Kedveltsége a 20. században is töretlen, ez volt az 1980-as években a legnagyobb példányszámban kiadott magyar poszter, bár nem e példány, mivel ez – miután a Műegyletben kisorsolták, – magántulajdonban rejtőzik.
