Vörösmarty Mihály
1836

Mikor Barabás Miklós 1835 novemberében megérkezett Pestre, a számára idegen városban egy ajánlólevéllel Bajza Józsefhez, az Aurora című almanach szerkesztőjéhez fordult segítségért. Bajza saját maga számára megrendelte nála Vörösmarty Mihály portréját, és ezzel útnak indította a „nemzet festőjének” magasra ívelő pályáját, a magyar művészet korszakos jelentőségű karrierjét. Bajza 1833-tól egy metszet-sorozatot közölt az Aurora című almanach belső címlapján, a magyar irdodalom és közélet kiválóságairól, ide szánta Vörösmartyt is. A készülő kép láttán nagyon örült, mert Barabás „Igen ügyes ember, festői tehetségét messzebb vitte már is, ámbár fiatal, mint valamennyi eddigi magyarjaink." (Bajza 1900: 292.) Bajza először olajban festtette meg a portrét, hogy a későbbi metszet ,,biztosabb legyen", de a mű 40 ft-os árát nem tudta kifizetni, ezért baráti körében kisorsolta, 2–3 ft-os sorsjegyekkel. A mű később Bártfay László tulajdonába került, aki a magyar hírességek portréinak gyűjtője volt. Az ő hagyatékával jutott az Akadémiára, végrendelete szerint, örököse által. A Vörösmarty-arckép Barabás Miklós pesti, reformkori munkái között mint bemutatkozó mű, kissé elfogódott, de nem lélek nélküli alkotás. A fénylő, tiszta, magas homlok, a figyelő tekintet és a jegyzetfüzet a tollal jelzi, hogy ihletett költőt látunk. Elegáns fekete nyakravalója és sujásos fekete attilája – meg a bajusz – érezteti, hogy ugyanakkor a mű egy magyar úriember képe. A lapozó jobb kéz, mint archaikus motívum a 15–16. századi képmásokra utal, és e gesztussal a Művész akadémiai jártasságát igazolta. Az arc bizonyítja kiváló karakterérzékét, s azt, hogy rendkívül ügyesen bánik modelljei külső hibáival. Ugyanis Vörösmarty himlőhelyes arcán e hibát finoman elpengette. (A szakirodalomban a mai napig vitatott, volt-e Vörösmarty arcán himlőhely, de a vita még nem dőlt el. Mindenesetre a költő arca a festményen szép síma.) A mű azóta is a reformkori magyar művészet indulásának érzékletes jelképe. (A Jgyk 273. tétel előképe.)