Festő-művész a tengerparton, Nápoly környékén
1834


4167

akvarell, ceruza, papír, 230 × 310 mm

j. l. j.: „Barabás 1834.”

© Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, ltsz: F2003.84

Jgyk: 2717. Festőművész a tengerparton, Nápoly a.


Proveniencia: A művész hagyatéka, egykor Csorba Zsuzsa tulajdona.

Kiállítások: Síremlék kiáll. 1899, kat. 327. (300 frt); SzDG 1983, SzDG 1985, kat. sz. 22.;

Irodalom: VU, 57. évf. 16. sz., 1910, ápr. 17: 331.; SzDG 1983: 22; SzDG 2009: 11/6.; Barabás Miklós, IV. Hegytörténeti konferencia, Budapest, 2011. 13. sz.; Hegyvidék 2011: Fehér-fekete képek, 3.


A műről

A megnyerő kompozíció a festő Önarcképe, egyben művészi utjának dokumentuma. Nyilván azt kívánja bemutatni, hogyan alkotott Itáliában, künn, a valóságos a természetben, és éppen azt a művet festi, amely most előttünk van. Akár az Itáliában utazó számos művész allegóriája is lehetne, akik teljes felszerelésüket hordva járták a tájat. A Mester ül a tengerparton, kezében nyitott albuma, amelybe éppen fest, valószínüleg egy akvarellt. Övén lóg a vizesedény, hátitáskájában eszközei, a fején nagykarimájú kalap, amely a naptól, a káprázástól védi. Összecsukható széke a földön van, mert inkább a part szikláin ül. A centrumban elhelyezett Művészt körülveszi a tenger, a ragyogó felhőkkel eltelt égbolt, a part részlete, agávéval. A kompozíció sikeresen tükrözi az alkotó és a természet harmonikus egységét.

Adatkiegészítés

Hibát vagy hiányzó információt észlelt? Kérjük, jelezze!